Foto

📖 Ma intermedialis muvesznek nevezziik azt, aki a hagyomanyos mediumok teruletet elhagyva, a muveszeti agak, kifejezesi eszkozok kozotti senkifoldjen kiser-letezik. Moholy-Nagy idejeben ez a kifejezes meg nem letezett, igy ra azt szoktak mondani, hogy polihisztor vagy univerzalis muvesz volt, aki a kepzomuveszet, a foto, a film, a szinhaz, az epiteszet, a design, a tipografia, a pedagogia es a muve-szetelmelet megujitasabol egyarant kivette reszet. Szerteagazo tevekenysegenek egyseget legjobban posztumusz konyvenek, a Vision in Motion-nak (1947) a rendszere bizonyitja, es nem ketseges, hogy a "mozgasban valo latasnak" szamara legfontosabb, kozponti kategoriaja a teret alakito feny. A palyatars, Walter Gropius igy osszegezte eletmuvet: "Moholy nagyon hamar felismerte, hogy a teret csak feny segitsegevel ertelmezhetjuk. Egesz munkassaga hatalmas hare az uj latasmodhoz vezeto ut elokesziteseert, melynek soran megkiserli kiterjeszteni a festeszet hatarait es uj technikai eszkozok segitsegevel felfokozni a feny intenzitasat a kepben. Moholy a fenyt a fenykepezogep es a filmfelvevo szemevel figyel-te meg es rogzitette, bekaperspektivabol es madartavlatbol, uralni akarta a terhatasokat, es igy festmenyeiben egy ujfajta terkoncepciot fejlesztett ki. Az o szavaival elve, szamara a terben valo alkotas a ter elemeinek osszefonodasat jelenti, melyek lathatatlan, de vilagosan nyomon kovetheto viszonylatokban es fluktualo erojatekban gyokereznek."